Kicsit beljebb, de m�g mindig csak k�v�lr�l - saj�t, vagy m�s�rt szeretett l�, beteg. Kicsit idegen�l �rzi mag�t az ismeretlen helyen, feh�rk�penyesek k�zt. Ha egy�ltal�n tud m�g ilyesmivel foglalkozni. K� a gyomorban, sajn�lkoz�s, drukk. Maradjon meg, f�rjen bele a "k�lts�gvet�sbe" az �sszes sz�ks�ges kezel�s, mikor engedik m�r haza... K�rh�zszag. Orvosok. Rohannak, mintha mindig a m�s lov�val t�r�dn�nek t�bbet, �s t�l k�nnyen kimondj�k: "nem sok es�lye van". Hi�ba pr�b�lnak �rthet�en fogalmazni, �gy is t�l sok a fenyeget�en hangz� ismeretlen latin sz�. K� a gyomorban, maradjon meg, mikor engedik m�r haza...

Bel�lr�l? Lovak. Mindig �j, ismeretlen vagy fel�letesen ismert lovak; n�ha egy-egy ismer�s is, ilyenkor hirtelen �tcs�szunk kicsit k�v�lre is, k� a gyomorban... Beteg lovak. Kiscsik�k, aggasty�nok, �s a kett� k�zt mindenf�le koroszt�ly. S�nt�k, k�h�gnek, k�lik�sak; gipsszel vagy t�tong� sebekkel �kesek. �ldozatai a v�letlennek, valami fert�z�snek vagy - t�l gyakran - az emberi h�lyes�gnek. Haldokl� lovak, lassan hom�lyosod� tekintettel maguk el� b�mulva. L�badoz�k, akiknek sz�k�s m�r a n�gy fal k�z�tt. Betegen is kedves �s magabiztos lovak, ijedez�k, "k�cs�g�k". Elk�nyeztetettek, "parasztlovak", paraszt lovak, durv�n tartott lovak, embert�l t�vol legel�n �l� lovak. Egy�nis�gek. Mindig �jak. Amikor kimegyek, v�gigj�rom az ist�ll�kat; �tn�zem a k�rlapokat; kifaggatom a r�gebb �ta kint l�v�ket; pr�b�lom k�rvonalazni, mire sz�m�thatok. De �gy is minden boksz egy ismeretlen, �j vil�g. Vizsg�latok, v�rv�tel, kezel�s. Nem kellemes egyik sem. A feh�r k�peny maga is r�miszt�. Betegen az emberek is ny�g�sebbek, az �llatokt�l sem v�rhatunk m�st. Egy�ttm�k�dik vajon, menek�l, vagy t�mad? Kider�l, miut�n bel�ptem hozz� �s magunkra z�rtam az ajt�t. (A balesetv�delmet persze megel�zi a sz�k�sv�delem.) Alkalomr�l alkalomra tov�bbfejlesztett technik�k a retteg�k �s az orvosgy�l�l�k kezel�s�re. Minim�lis agresszi�val, am�g lehet - elv�gre nem t�l fair b�ntalmazni azt aki am�gy is szenved. Hat�rozotts�g. H�zelg�s, r�sz�l�s, orrvakargat�s, j�tszadoz�s a k�t�f�kkel, s�r�nybe markol�s. Minden l�n�l m�s j�n be, minden �jonnan megismert betegn�l �jonnan kell r�j�nni, � hogy' m�k�dik. Van, amelyik sehogy. Szakseg�d, pipa, pofonok.

Aprop� - szakseg�dek. Lov�szok �k, tulajdonk�ppen; feladatk�r�k a tr�gyaszed�st�l az �pp kezelt �llat f�kez�s�n �t az inf�zi�-cser�lget�sig terjed. Egyik�k, hajlott h�t�, vas�ggyal negyvenkil�s id�s f�rfi, �vtizedek �ta az egyetem ist�ll�j�ban dolgozik. Hangos sz� �s l�tv�nyos er�szak n�lk�l kezesb�r�nny� var�zsol b�rmilyen n�gyl�b�t. A t�bbieknek m�r kevesebb a rutinja, nagyobb a hangja; k�nnyebben elj�r a kez�k. Egy-egy beteg mellett elbesz�lgetve vel�k a l�val b�n�s �jabb �s �jabb szegleteit ismerheti meg az ember.

Tulajdonosok. Annyif�l�k, mint a lovaik. Agg�dnak, javar�szt. Akad olyan is, amelyik nem. Ezeknek a lovait mindig extra sajn�lattal �s kedvesked�ssel veszik k�r�l a beseg�t� hallgat�k - ne �rezze mag�t szeg�ny p�ra teljesen elhanyagolva. H�l'istennek, akad olyan tulajdonos is akinek hatalmas sz�v�b�l futja a "gazd�tlan"okra is, pucol�s, simi, r�pa, agg�d�s, "ha lemond r�la a gazd�ja, �n �tveszem".

Hallgat�k. Magyarok, k�lf�ldiek. Szinte kint �lve a klinik�n, vagy csak alkalmank�nt kij�rva. "T�rsadalmi munk�ban", szabadid�ben, �nk�nt. Tanulni, seg�teni. T�bb-kevesebb gyakorlattal. A rutinfeladatokat �k v�gzik. Nekik jut energi�juk tutujgatni is az ezt ig�nyl� lovakat. Melasz-, tr�gya-, v�r- �s ki tudja m�g, milyen foltokkal �kes "j�tsz�ruh�ban" vagy (valaha feh�r) k�pennyel futkosnak felal�.

Orvosok. Ny�zottak, t�lhajszoltak, rettenetes akaszt�fahumorral v�dik a lelk�ket az �sszeroppan�s �s az elf�sul�s ellen. A betegek mellett foglalkoznak az agg�d�/any�z�/�rtetlen tulajdonosokkal, az �gyetlenked� hallgat�kkal, h�tv�g�n 24�r�zva, a kellet�n�l kisebb l�tsz�mban �s kevesebb p�nz�rt; m�gis lelkesen.

De mindezek k�zt, legf�k�pp �s legels�sorban - lovak. Tr�gyafoltos, porral-p�kh�l�val lepett, vagy �pp csillog�ra glancolt, mindenf�le rend� �s rang� lovak, betegen vagy m�r l�badozva; naaagy fekete szem�k m�ly�n szinte mindig egy kis riadts�ggal. Mikor engedik m�r haza..."