Ngy hnapos volt, amikor elszr lttam, a pamaccsal, amit csfsg lett volna stknek nevezni s a pkhasval, tanklbaival, bakpatival, sokszn-szr bozont-farkval s a kitertett vaddisznbr formj folttal az orrn. Ez valami vgzet-tpus dolog volt, br soha nem hittem volna, hogy hova jutunk, vagy, hogy , meg n egytt jutunk brhov is.
sszel hozattam el onnan, ahol szletett. Rgen lmodtam az lmot, ami vratlan hirtelensggel akart teljeslni, s nem tudtam, mit kezdjek vele.
jv napja egy faluban virradt r - tlem harminc kilomterre. Kt s fl ves volt akkor, izomtalan zsrpacni, a mr inkbb szrcsom-szer stkvel, s az rva kisfi tekintetvel, n pedig rajongtam, nem tudom, mi naptl fogva, de akkor mr nagyon. Magamban. Nem talltam az utat hozznk s nem is akartam tallni akarni. De az ilyen utak maguk akaratosak: megtalltatnak, brmit tesz, vagy nem tesz a tev vagy ttlen, sorsdoblta emberlny.
Mrciusban kltztt. Aztn kvettem.
prilisban, huszonnyolcadikn, lggmbk s tortk s gyertyk nlkl Nagy reg lett, hrom ves. Tavasszal iskolarettnek nyilvnttatott s tapasztalt tant r s tapasztalatlan nsgem megkezdte okostst az embervgyak zrzavaros tvesztjben val kiigazodsra. Izom s zsr tetsz harmnit ptett: pkhasbl lformjv rett varzslatom.
Kt ve birtoklom a birtokolhatatlant: kt ve van Lovam, de csak tavasszal talltam r igazn. Tavasszal lettem szrnyen szerelmes, beteljeslhetetlen rajongssal (mert mi vagyok neki? Kisfnk-etetgp semmi ms). s megtallt engem az t hozz, ki tudja milyen hossz, ki tudja milyen gas, itt van, nekem pedig eszemben sincs letrni rla. Nzetem szerint csak a fontos dolgok akarnak ennyire megtallni.
Nyron kentaurformn voltunk, nakaratombl, trsvel.
Most megint medvebundja van, tankforma hegyilny, amilyennek szletett. Mintha egy meseknyv rajzolja teremtette volna.
n pedig ksznm Belzebub lovamnak a trelmet.
s ksznm az utat, akinek ksznm. |